Kalandozások az édesítőszerek dzsungelében

…avagy hogyan igazodhatunk el a rengetegféle mesterséges édesítőszer és cukorpótló készítmény között

 

Először is a legnagyobb kételyt szeretném eloszlatni, hogy egészségesek-e vagy károsak az édesítőszerek?- az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (EFSA) értékelése szerint: a javasolt határértékek figyelembevételével- az engedélyezett édesítőszerek és cukorpótlók fogyasztása biztonságos, tehát nincs egészségkárosító hatása, sőt alkalmazásuk ajánlott bizonyos megbetegedésekben.

 

A mesterséges édesítőszerek további előnyei, hogy energiaértékük elhanyagolható, ezért jó kiegészítői a testtömeg csökkentő étrendnek, valamint nem befolyásolják a vércukorszintet, így alkalmazható cukorbetegek diétájában is.

 

Vegyük sorra a mesterséges édesítőszereket:

 

1.      szacharin: édesítőereje 300-szor édesebb a hagyományos cukornál, így az adagolásnál ezt figyelembe kell venni. Főzni, sütni nem ajánlott vele, mert forrás után kellemetlen utóíz keletkezik. Az EFSA által javasolt napi beviteli maximuma: 5 mg/testtömegkilogramm, ami azt jelenti hogy például egy 80 kg-os ember napi beviteli maximuma 400 mg.

2.      ciklamát: 30-szor édesebb a hagyományos cukornál. A szacharinnal ellentétben a ciklamát hőstabil, tehát bátran alkalmazható főzéshez, befőzéshez.  Az EFSA által javasolt napi beviteli maximuma: 11 mg/ testtömegkilogramm, vagyis egy 80 kg-os ember 880 mg-ot fogyaszthat belőle naponta.

3.      aszpartám: édesítőereje 200-szor nagyobb a hagyományos cukornál. A szacharinhoz hasonlóan hőérzékeny, tehát főleg italok édesítésére szolgál. Az aszpartámot PKU-ban (fenilketonuria-anyagcserebetegség) szenvedő betegek nem fogyaszthatják. Energiát is szolgáltat a szervezetnek. E körül az édesítőszer körül folyik a legtöbb vita a fogyasztását illetően: a szakemberek egy része szerint ártalmatlan, míg mások szerint rákos megbetegedéseket, koraszülést okoz.

4.      Aceszulfám-K hasonló az aszpartámhoz, ellenben hőstabil, tehát főzéshez, sütéshez is alkalmas, mellékíze nincs. Az EFSA által javasolt napi beviteli maximuma: 15 mg/testtömegkilogramm, tehát egy 80 kg-os ember 1200 mg-ot fogyaszthat belőle egy nap.

 

A cukorpótlók vagy cukorhelyettesítő anyagok abban különböznek a mesterséges édesítőszerektől, hogy ezen anyagok energiaértéke azonos a cukoréval, de előnyük, hogy elhúzódóan emelik a vércukorszintet. Ezek a készítmények jól alkalmazhatók azoknál az élelmiszereknél, ahol a cukor tömege nélkülözhetetlen pl. piskótákban, lekvárokban, csokoládékban. Az így készült élelmiszereknek végül azonos lesz az energiatartalma, mint a hagyományos cukorral készülteké, ezért fogyasztásukat csak egészséges embereknek, nekik is csak kis mennyiségben javasolják. Édesítőerejük 0,5-1-szeres a hagyományos cukorhoz képest, így a hasonló édesítő hatás eléréséhez ugyanannyi, vagy kétszeres mennyiségű cukorpótló szükséges. Fontos tudni, hogy szénhidráttartalmuk beszámítandó a cukorbeteg diétájába.

 

Vegyük sorra a cukorpótlókat:

 

1.      Fruktóz (gyümölcscukor) 30-50%-kal édesebb a hagyományos cukornál, naponta maximum 50 g fogyasztható belőle.

2.      Szorbit édesítőereje a hagyományos cukornak csupán a 30-50%-a, a napi maximális adagja: 30-50 g. Túlzott fogyasztása haspuffadást és  hasmenést okozhat.

3.      Nyírfacukor (xilit) édesítőereje a hagyományos cukoréval azonos, viszont előnye, hogy energiatartalma csupán annak kétharmada. Sütésnél, főzésnél az előírt cukormennyiségnek megfelelően alkalmazható. Túlzott fogyasztása hasmenést, haspuffadást válthat ki az arra érzékenyeknél. Szénhidrát beszámítással cukorbetegek diétájába is beilleszthető. (Bővebben a Nyírfacukor című cikkemben olvashatnak)

 

 

Forrás: MDOSZ- Táplálkozási Akadémia- Hírlevél IV. évfolyam 5. szám, 2011. május

Filed Under: Egészség