A jótékony baktériumok
Két csoportra oszthatók. A bélflóra 95-97%-át az anaerob törzsek képezik. Ez azt jelenti, hogy szaporodáskhoz és fennmaradásukhoz nincs szükség oxigénre. A fennmaradó néhány százalékot az aerob baktériumok képezik, melyek oxigén jelenlétében is életképesek.
Az újszülött az első szopással kapja meg az előtejet – kolosztrumot, mely fontos immunrendszert támogató és a bélflóra első probiotikum – Bifidobacterium infantis benépesedését elősegítő anyagokat tartalmaz. A természetes úton született, már néhány napos csecsemők 60 %-ában, a császármetszéssel születettek csak 9%-ában találhatók ezek a baktériumok a gyomor- és bélrendszerben. A szoptatott csecsemőkben nagy számban, a tápszerrel vagy tehéntejjel tápláltakban sokkal kisebb számban vannak jelen. Hatásukra az anyatej emészthetetlen alkotóelemeiből tejsav és ecetsav keletkezik, melyek biztosítják számukra a megfelelő környezetet és védi az újszülöttek a kórokozó baktériumoktól. A későbbiekben a bélflórát a táplálékkal, de érintéssel, tárgyak szájba vételével, belégzéssel bekerült baktériumok, vírusok és gombák alakítják ki. Ezek folymatosan edzik immunrendszerünket. Az az anya, aki jószántából túlzásba viszi a tisztaságot, akadályozza gyermeke védekező rendszerének a kifejlődését.
A B. bifidum és B. longum a B infantissal együtt alkotják a kisbabák bélflórájának 99%-át. Életkorunk növekedésével a számuk csökken. Főleg a vastagbelet lakják, de megtalálhatók a vékonybélben és a hüvelyben is. Tej- és ecetsav-termeléssel biztosítják saját részükre a megfelelő savas környezetet, ugyanakkor megakadályozzák a kórokozó baktériumok megtelepedését és a gombák elszaporodását, megakadályozzák a rákkeltő nitritek keletkezését, segítik a máj méregtelenítését és B- vitamint termelnek. A tejsav és az ecetsav a bélnyálkahártya sejtjeinek fontos energiaforrást jelent.
A szájüreg, hüvely és vékonybél természetes lakója a Lactobacillus acidophilus. Azonkívül, hogy tejsavat termel és féken tartja a kórokozókat és a gombákat, enzimek termelésével segíti a tápanyagok (különösen a tejcukor) emésztését. Ez azért fontos, mert sok gyermek és felnőtt ezt az enzimet (laktázt) nem tudja előállítani, így a tejcukrot sem képes emészteni. Joghurt készítésére használja a tejipar. A L. salivarus a száj, gyomor és bélrendszer lakója és tejsavat állít elő. A L. bulgaricus nem lakója beleinknek, csak “átutazója”. Joghurt előállítására használják, így kerül be a tápcsatornánkba, ahol természetes antibiotikumokat és rákellenes anyagokat termel. Ezenkívül laktáz enzimet is előállít. Mint a bifidobaktériumok, tejsavat is termel, így véd bennünket a gombáktól és más kórokozóktól.
Sok más baktérium személyes megismerésétől most tekintsünk el, azonban feltétlenül meg kell még említenem az Enterococcust, ami természetes lakója a bélnek, de noha tejsavat állít elő, inkább ártalmas, mint hasznos, mert méreg hatású anyagokat is termel – ezek fejtájást, gyulladást, allergiát válthatnak ki.
Aki részletesebben szeretne megismerkedni emésztőrendszerünk és testünk egyéb hasznos és káros lakóival, annak elolvasásra ajánlom Dr. László Mária: Candidiasis című könyvét, amiből bemutattuk a fenti részleteket.
Filed Under: Egészség • Életmód • Táplálkozás
